Pár évvel ezelőtt az egyik belvárosi parkban rendeztek egy szabadtéri, különféle festményekből és fotográfiákból álló kiállítást, mely igencsak elnyerte családunk tetszését. Még a hároméves kisfiunk is széles mosollyal az arcán tett-vett a műalkotásokkal végig tűzdelt ideiglenes falak között, és mindenféle előzetes művészettörténeti jártasság híján kiváló műértőnek bizonyult: a kedvére való alkotások előtt hangosan felnevetett, aztán lecövekelt pár percre.

Jobban belegondolva, azt hiszem, végül a kisfiunk semmihez sem hasonlítható, boldog arckifejezése vezetett bennünket a családi fotózás ötletéhez: úgy gondoltuk, hogy – ha a másokat ábrázoló képek ilyen örömmel töltik el – feltehetően kiugrana a bőréből, ha egy olyan fotósorozat készülne, amely nemcsak őt, hanem vele együtt minket is megörökít.

A férjemmel olyannyira belelovaltuk magunkat ebbe az elképzelésbe, hogy szinte versenyezve tettük meg az utat a nappaliban lévő laptophoz. Kb. 1-2 órán át nézegettük a különböző családi fotókat az interneten. Visszagondolva, nem értem, hogy miért nézegettünk annyi képet ilyen sok idegen famíliáról (ráadásul ilyen sokáig), de biztosan volt valami oka.

Az értelmetlen böngészgetés befejeztével, elkezdtünk kutatni egy olyan fotós iránt, aki a lehető legjobbat hozhatja ki hirtelen támadt ötletünkből. Ekkor bukkantunk rá a szoboszlaikriszti.hu nevezetű oldalra, amely meglehetősen felkeltette az érdeklődésünket.

A fényképész hölgynél ugyanis nemcsak családi fotózásra van lehetőség: igény és élethelyzet szerint választhatjuk a művészi, vagy a kismama fotózást is, sőt, még a portré-és élményfotózás ajtaja is nyitva áll ellőttünk.

Ebből a széleskörű “kínálatból” arra következtettünk, hogy valószínűleg egy többéves tapasztalattal rendelkező, megbízható fotóssal állunk szemben, aki biztosan a lehető legprofibb munkát fogja kiadni a kezei közül.

Nem is tétováztunk sokat: telefonon felvettük vele a kapcsolatot, és zökkenőmentesen sikerült is időpontot foglalni.

A családi fotózás megvalósítása előtt együtt töltöttünk néhány órát Szoboszlai Krisztivel, aki rengeteg jó tanáccsal és instrukcióval látott el bennünket a képekhez való beállással kapcsolatban.

Amikor pedig elérkezett a “nagy nap”, minden a terv szerint zajlott: a verőfényes, májusi időben, a belvárosi park óriási fái közt, neki is láttunk a fotósorozat elkészítésének. A fényképész hölgy nagyon figyelmes volt mindnyájunkkal: látszott rajta, hanem nemcsak a felnőttek nyelvén ért, hanem a gyerekekhez is van sütnivalója.

Ez valószínűleg nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kisfiunk boldog kis angyalként “tűrte” a kattintgatást. Ez annyira megindított minket a férjemmel, hogy a kisfiunkról később külön is készíttettünk egy fotósorozatot.

Évek óta fenntartásokkal kezelem az internetes felületeket: úgy gondolom, hogy ez a sok könnyítés nemigen van jó hatással az emberi elme működésére. Ezt a meggyőződésemet kicsit átformálta a szoboszlaikriszti.hu-val történő megismerkedés, hiszen – kritika ide vagy oda – az internet nélkül soha nem készülhettek volna ilyen kifogástalan minőségű fotók a családunkról, a kisfiunkat pedig soha nem láttuk volna ilyen boldognak és önfeledtnek a májusi napfényben.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a fényképész hölgy szolgáltatásait: akár a terhesség utánozhatatlan pillanatait szeretné megörökíteni, akár művészibb megjelenésű és hatású kompozíciókra vágyik, a szoboaszlaikriszti.hu segítségével bármi könnyedén orvosolható.

Csupán annyi a dolgunk, hogy rákattintunk a szoboszlaikriszti.hu-ra, és kiválasztjuk a számunkra megfelelő és vágyott fotózási formát. Ritka az olyan fényképész, aki ilyen gyorsan és ilyen természetesen meg tudja találni a hangot az emberrel, legyen szó akár felnőttről, akár gyerekről.